Kommandózás
2005.03.28. 23:21
Helló helló!
Tegnap (ma) éjjel esett meg velünk ez a kis történet. Okuljatok :-))) Késő délutánig volt óránk, az utolsó szünetében jött egy haver, tudtuk, hogy régóta tolja a cuccot. És lőn: megkérdezte, megyünk-e este a buliba? Milyen buliba? A klubban lesz (egyetemi klub, hangulatos kis hely, még lesz szerepe), 7kor kezdődik. Erre felvillanyozódtunk, mondjuk van-e nála mosolycucc? De van ám. Perkálunk, megvan 3g anyag, eszméletlen jó illata van a zöldikének. Mondom ebből csúnya buli lesz. És lőn. 8ra értünk oda, útközben megálltunk, a span csavaróval csinál vagy fél doboznyi cigit (secret agent, a kellemetlenségek elkerülése végett, hehe). A klub bejárata előtt rápippantunk egyre, eszméletlen jó, jönnek a flessek ezerrel. Nos, a klub a pincehelyiségben van, boltíves, rakott kő a lépcső mennyezete, mintha kazamatákban járnánk. 50 lépcsőfok, de hatalmas kaland volt leérni. Néhány haversrác sejtette a derültség okát, másoknak nem tűnt fel. Párszázas beugróért annyi forralt bort vagy fröccsöt ihatunk, amennyit akarunk, és a lényeg, adnak zsíros kenyeret is, úh. nem gáz ha megéhezünk. Szal odalent mindenki, de tényleg mindenki, kb 70 ember, tökrészeg, ordítozás, éneklés, buli. Odalent újabb kettőt eltolunk, ekkor már szép színes volt minden, meg nagyon vicces, hehehe. Jött a száradás, de csak fröccs volt. Üsse kő, jöhet. Hát, mégsem kellett volna. 3szor ittunk 2 poharat húzóra, de csak nem volt elég. Durr, zsíroskenyeret betolni, újabb fröccsök. Kezd iszonyat meleg lenni, menjünk frisslevegőre. Na, kb negyed óra volt, mire felértünk szépen, egyenes tartással, józannak tűnve. A külvilág ezt máshogy mesélte tegnap. Jön a sztorizás, szakközepes sztorik, kommandózás. Az mi? Kilógás a koliból, bizonyíték behozása. Ez állat, menjünk kommandózni. Elkezdünk hárman kilopakodni az udvarból, persze nem ment, dőltünk a röhögéstől. Ez volt kb. 11 órakor. Kiérünk a kapuhoz, leülni a járdára. Kurva fárazstó ez a kommandózás, nem baj, küldetés meg minden, jót röhögünk. Elindulunk a városba a Fő út mentén. Mondom ez kajak lesz. Kérdik miért? Mert hánynom kell, azzal már ment is a róka a span cipőjére. Bazz, kékek, én meg pont rókázok, nem baj, megállnak, ablak le, mit csinálunk? Visszük haza a havert, nagyon berugott. Okka, nehogy elejtsük, jójó, viszlát, köszönjük. Kék el. Az ijedtségre gyorsan egy rotty, aztán tovább. Körülnézünk, lennvagyunk a Balcsiparton. Menjünk ki a mólóra, ne, inkább menjünk bizonyítékért. Útba esett egy kertészet, haver bemegy a kerítésen, jön vissza egy virágföldes zsákkal a vállán. Hoztam virágföldet! De bazz, ez üres, honnan? Ott volt az ágyás mellett. Dőltünk a röhögéstől, bemegy a másik is, hoznak egy telit, na jó, menjünk vissza. Azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk, látunk egy pinceablakot, ideértünk, menjünk le. Bazz, de sötét van, elmentek? Villany fel, nem is itt voltunk, nagy röhögés, fel a lépcsőn, egy hivatali épület pincéje volt, a kocsibeálló nyitva volt, mondom király, eltévedtünk, dehogy, csak rossz felé mentünk. Menjünk vissza. Ismét odaérve kertészethez, a zsák még ott lóg a kerítésen, ahol hagyták, mert nem tudtuk átemelni. Nosza, leszedjük, kiszakad, föld mindenhol. Visszük tovább, a srác kemny, egyedül viszi. Átérünk az úton, elkezd röhögni, mondja ezt figyeljétek, elkezd dőlni, röhögünk, elkezdi segítsünk már, aztán bele is dől a sövénybe a járda mellett, happy ezerrel, nyugis hely, erre nem jönnek jardok, feküdjünk le mi is. Nézzük az eget a sövény mögül, kurva hideg a föld, meg elkezd fújni a szél, mondom figyu már, nem kezdtünk el lebegni? Kurva kéz röhögés. Még egy szál van, elpippantjuk, elindulunk haza. A kereszteződésben nekiállunk kiszedni egy táblát a földből, bizonyítéknak, de mindig elfut. Pontosabban mindig hátratántorodunk, nah, húzzunk haza. Erre srác elkezdi énekelni a volt nője nevét, kertvárosi rész, kuss legyen már, faszom, kihívják a kékeket, jójó, de mégegyszer. Kinyitja a száját, elkezd rókázni, erre mi is röhögünk. Leülünk a padra, pihi van, még dolgozik az anyag. Haza kéne menni, holnap óra, van névsor, meg minden, bassz. Elindulunk, erre jön szembe egy srác, nézzük, a szomszéd szobában lakik a koliban, helló, hát te? Megyek haza, miért, mennyi az idő? Fél hat vazz, és tényleg világosodni kezdett faszán. Na, para, hogy nem tudunk aludni, mindenki irány a koli, ágyba be, órát kihagy, most keltünk fel, full másnaposság, hányinger, életundor. Szal ne keverjétek az élvezeteket srácok.
|