Helló helló!

Tegnap (ma) éjjel esett meg velünk ez a kis történet. Okuljatok :-)))
Késő délutánig volt óránk, az utolsó szünetében jött egy haver,
tudtuk, hogy régóta tolja a cuccot. És lőn: megkérdezte, megyünk-e
este a buliba? Milyen buliba? A klubban lesz (egyetemi klub,
hangulatos kis hely, még lesz szerepe), 7kor kezdődik. Erre
felvillanyozódtunk, mondjuk van-e nála mosolycucc? De van ám.
Perkálunk, megvan 3g anyag, eszméletlen jó illata van a zöldikének.
Mondom ebből csúnya buli lesz. És lőn. 8ra értünk oda, útközben
megálltunk, a span csavaróval csinál vagy fél doboznyi cigit (secret
agent, a kellemetlenségek elkerülése végett, hehe). A klub bejárata
előtt rápippantunk egyre, eszméletlen jó, jönnek a flessek ezerrel.
Nos, a klub a pincehelyiségben van, boltíves, rakott kő a lépcső
mennyezete, mintha kazamatákban járnánk. 50 lépcsőfok, de hatalmas
kaland volt leérni. Néhány haversrác sejtette a derültség okát,
másoknak nem tűnt fel. Párszázas beugróért annyi forralt bort vagy
fröccsöt ihatunk, amennyit akarunk, és a lényeg, adnak zsíros kenyeret
is, úh. nem gáz ha megéhezünk. Szal odalent mindenki, de tényleg
mindenki, kb 70 ember, tökrészeg, ordítozás, éneklés, buli. Odalent
újabb kettőt eltolunk, ekkor már szép színes volt minden, meg nagyon
vicces, hehehe. Jött a száradás, de csak fröccs volt. Üsse kő, jöhet.
Hát, mégsem kellett volna. 3szor ittunk 2 poharat húzóra, de csak nem
volt elég. Durr, zsíroskenyeret betolni, újabb fröccsök. Kezd iszonyat
meleg lenni, menjünk frisslevegőre. Na, kb negyed óra volt, mire
felértünk szépen, egyenes tartással, józannak tűnve. A külvilág ezt
máshogy mesélte tegnap. Jön a sztorizás, szakközepes sztorik,
kommandózás. Az mi? Kilógás a koliból, bizonyíték behozása. Ez állat,
menjünk kommandózni. Elkezdünk hárman kilopakodni az udvarból, persze
nem ment, dőltünk a röhögéstől. Ez volt kb. 11 órakor. Kiérünk a
kapuhoz, leülni a járdára. Kurva fárazstó ez a kommandózás, nem baj,
küldetés meg minden, jót röhögünk. Elindulunk a városba a Fő út
mentén. Mondom ez kajak lesz. Kérdik miért? Mert hánynom kell, azzal
már ment is a róka a span cipőjére. Bazz, kékek, én meg pont rókázok,
nem baj, megállnak, ablak le, mit csinálunk? Visszük haza a havert,
nagyon berugott. Okka, nehogy elejtsük, jójó, viszlát, köszönjük. Kék
el. Az ijedtségre gyorsan egy rotty, aztán tovább. Körülnézünk,
lennvagyunk a Balcsiparton. Menjünk ki a mólóra, ne, inkább menjünk
bizonyítékért. Útba esett egy kertészet, haver bemegy a kerítésen, jön
vissza egy virágföldes zsákkal a vállán. Hoztam virágföldet! De bazz,
ez üres, honnan? Ott volt az ágyás mellett. Dőltünk a röhögéstől,
bemegy a másik is, hoznak egy telit, na jó, menjünk vissza. Azt sem
tudtuk, hogy hol vagyunk, látunk egy pinceablakot, ideértünk, menjünk
le. Bazz, de sötét van, elmentek? Villany fel, nem is itt voltunk,
nagy röhögés, fel a lépcsőn, egy hivatali épület pincéje volt, a
kocsibeálló nyitva volt, mondom király, eltévedtünk, dehogy, csak
rossz felé mentünk. Menjünk vissza. Ismét odaérve  kertészethez, a
zsák még ott lóg a kerítésen, ahol hagyták, mert nem tudtuk átemelni.
Nosza, leszedjük, kiszakad, föld mindenhol. Visszük tovább, a srác
kemny, egyedül viszi. Átérünk az úton, elkezd röhögni, mondja ezt
figyeljétek, elkezd dőlni, röhögünk, elkezdi segítsünk már, aztán bele
is dől a sövénybe a járda mellett, happy ezerrel, nyugis hely, erre
nem jönnek jardok, feküdjünk le mi is. Nézzük az eget a sövény mögül,
kurva hideg a föld, meg elkezd fújni a szél, mondom figyu már, nem
kezdtünk el lebegni? Kurva kéz röhögés. Még egy szál van,
elpippantjuk, elindulunk haza. A kereszteződésben nekiállunk kiszedni
egy táblát a földből, bizonyítéknak, de mindig elfut. Pontosabban
mindig hátratántorodunk, nah, húzzunk haza. Erre srác elkezdi énekelni
a volt nője nevét, kertvárosi rész, kuss legyen már, faszom, kihívják
a kékeket, jójó, de mégegyszer. Kinyitja a száját, elkezd rókázni,
erre mi is röhögünk. Leülünk a padra, pihi van, még dolgozik az anyag.
Haza kéne menni, holnap óra, van névsor, meg minden, bassz.
Elindulunk, erre jön szembe egy srác, nézzük, a szomszéd szobában
lakik a koliban, helló, hát te? Megyek haza, miért, mennyi az idő? Fél
hat vazz, és tényleg világosodni kezdett faszán. Na, para, hogy nem
tudunk aludni, mindenki irány a koli, ágyba be, órát kihagy, most
keltünk fel, full másnaposság, hányinger, életundor. Szal ne
keverjétek az élvezeteket srácok.